Ott akadtam el, hogy megvettük a pincét. És elkezdődött "ahogy Zsolti elképzelte..." című tapasztalat szerzés.

Azt mondják, hogy hasznos cselekedet új ingatlannál a zárak, lakatok cseréje. Volt egy elképzelésem, hogy milyen a jó lakat. Megnéztem, még1x megnéztem és megvettem. Irány a pince és csere. De...

... nem lehet feltenni, mert nem férnek el! Ami a biztosíték szekrényre kell az az elferdített ajtó miatt; ami a bejárati ajtóra kell ott pedig a pánttól nem fér el.

A görbe biztosíték ajtót leszedtem, majd ráléptem és síkba is állt, visszarakva már a lakat is elfért! A képen látszódik, hogy hol vannak a hajlítás nyomai. Az újrafestés később lesz. Az ajtó és a doboz valamilyen kályha lemezből készülhetett, és azon az eredeti festékréteg égetve van; így félek nem lesz egyszerű az új festékréteg végleges, időtálló felvitele!

 A bejárati ajtónál már nem volt elég a cipőm talpa és a kilonewtonok, be kellett vetni a gépesített hadosztályt is: a sarokcsiszolót. Repültek a szikrák, de meglett az eredménye, fent a lakat!

A biztosíték-szekrény ajtó hajlítását nem értettem. Miért hajlították meg? De megszületett a hipotézisem: a biztiszekrény oldalán volt egy dugalj (azóta már leszereltem) és lehet azon keresztül kívántak áramot vételezni. De, hogy abból áram csordogáljon, előbb fel kell kapcsolni 3 kismegszakítót, ami pont a szekrény felső harmadában van. Lehet ezzel a felkapcsolással próbálkoztak, és azért feszítették fel az ajtót. Most már mindegy is. Amikor leszereltem az ajtót, a szakszerű síkoláshoz, az ajtó rögzítő rozsdás csavarok vagy eltörtek tőből, vagy nem akartak engedni és le kellett őket vágni. Kerestem popszegecset és azokkal helyettesítettem a csavarokat.